A függetlenség napja folytatása kereken 20 évvel az első rész eseményei után veszi fel a fonalat. Ekkora már az emberiség a földönkívüliekkel folytatott csatát követően hátra maradt technika segítségével modernizálta mindennapjait. Biztonsági okokból pedig egy űrbázist is telepítettek a Holdra, melynek célja, hogy visszaverjen egy esetleges, újbóli támadást. A revans pedig be is következik, napra pontosan az első támadás 20. évfordulóján. A Föld sorsa pedig ismételten egy maroknyi, hazafi katona és David Levinson (Jeff Goldblum) szakértelmétől függ.

Az első rész vitathatatlanul kivívta magának a klasszikus jelzőt, a bemutatása óta eltelt 20 évben. A 96-os év legtöbb bevételt termelő filmje volt 817 millió dolláros összbevétellel, amit a mai napig sok blockbuster megirigyelhetne. A kritikusok ugyan vegyes véleménnyel voltak a filmről, de abban egyetértettek, hogy a látvány lenyűgöző és forradalmi. Ennek megfelelően 1997-ben Oscar-díjat is nyert legjobb vizuális effektusok kategóriában. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy a nézők imádták és a szívükbe zárták ezt a helyenkét suta, de látványos popcorn mozit, sőt rengetegen a mai napig viszonyítási alapként hivatkoznak rá, ha inváziós sci-firől, vagy katasztrófafilmről van szó.

A folytatásról azonban ezek közül jóformán semmi nem mondható el. Amerikában nyögvenyelősen hozta vissza a ráfordított pénzt és világszinten is csak duplázni tudott. A kritikusok földbe döngölték, a nézők nagy része pedig egyenesen unalmasnak és butának titulálta a folytatást.

És ezekkel az állításokkal sajnos nekem is egyet kell, hogy értsek. Az első Függetlenség napja nagy hiányosság volt az életemben, amit pár hete végre sikerült pótolnom és habár nem estem hanyatt tőle mégis végig remekül szórakoztam rajta. Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy a rengeteg negatív vélemény ellenére teszek egy próbát a folytatással is. Bár ne tettem volna...

A Feltámadás sorra követi el a folytatások összes hibáját azzal, hogy mindenből ami az első részben jól működött most többet akar a nézőre tukmálni. A látvány tekintetében ez még nem is akkora nagy probléma, hiszen az elmúlt 20 évben sokat fejlődött a technika és ezen a téren ismételten hibátlanul teljesít a film, hiába éreztem néhol öncélúnak a látványpornót. Ellenben az első részben megfelelő mértékben adagolt humort most a végletekig túl tolták, de olyan szinten, hogy némely mellékkarakter valószínűleg csak azért került a forgatókönyvbe, hogy egy-egy kínosabbnál kínosabb poént vagy egysorost elsüthessen. A nagyobb baj viszont az, hogy a komolynak szánt dolgokon is maximum nevetni tudtam. A filmvégi csata aztán némiképp feledtetni tudta velem a felsorolt hibákat, de ahogy véget ért újfent azon kezdtem agyalni, hogy mennyire összecsapott film a Feltámadás, annak ellenére is, hogy jó pár évet dolgoztak a forgatókönyvén. 

Összeségében a Függetlenség napja - Feltámadás egy kihagyott ziccer, ami legalább annyira látványos, mint az elődje, de az összecsapott forgatókönyvnek és a túl viccesre vett hangvételnek köszönhetően, néha inkább az eredeti film paródiájának és nem folytatásának érződik.

Értékelés: 50%